Elemi ösztön

Már a méhben is megfigyelhető a szopómozgás. A csecsemők legjelentősebb izommozgására az első bizonyíték a terhesség 15. és 18. hete között már gyakran látható az ultrahangos vizsgálat során az ujját szopó magzat képében. Az állcsontkezdemények kialakulása, majd azok fejlődése az egyre erősödő izmokkal párhuzamosan történik. A sok gyakorlásnak köszönhetően a várandósság 34. hetére ez a mozgásminta teljesen kialakul.

A szopás nem csak a táplálék felvételét jelentheti, a repetitív mozgás a csecsemőt megnyugtatja, enyhíti fáradtságát, unottságát. Cumisüveg, hüvelyk- és/vagy másik ujjak, alvós plüss csücske, „nyunyóka” a leggyakrabban használt eszközök komfortszopásra. Egy vizsgálat szerint Svájcban az 1-2 éves gyermekek 80%-a cumit, míg közel 20% valamilyen tárgyat használ önmegnyugtatásra. A gyerekek több mint fele cumizik háromévesen, 35%-uk ötévesen, 5%-uk hétévesen is.

Mi történik szopizás közben?

Ahhoz, hogy megértsük a cumik előnyeit és hátrányait, fontos áttekinteni, hogy mi és hogyan történik szopizás közben a baba arcizmaival, nyelvével és az állcsontokkal.

A megfelelő technikánál a nyelv helyes pozíciója kulcsfontosságú. A nyelv nyugalmi helyzetben a szájpadláson helyezkedik el, hegye a felső metszőfogak (helye) mögötti redős területen található. Anyatejes táplálás során a csecsemőknek stabilizálniuk kell az anya mellbimbóját a tej hatékony szívása érdekében, amelyhez a mellbimbót a csecsemő a nyelvével a szájpadlás elülső-középső területéhez szorítja, az orcák izmainak erejével vákuumot képez a hatékony szívás érdekében. A nyelv és az alsó állcsont együttesen előremozdul, a tej a torok felé halad, nyeléssel zárul a folyamat. Ez az alsó ajak, alsó állcsont, és a nyelv összehangolt mozgásával járó mozgásminta (infantilis nyelés) megfigyelhető alvó babák esetén, később a hozzátáplálás kezdetén – ekkor még hibásan csámcsogásnak nevezve a folyamatot. Ez a mozgásminta erősíti a gyermek száját, nyelv-, és arcizmait. Vizsgálat igazolja, hogy a szoptatás eredményeként a csecsemő nyelvének fejlődése jobb, mint a cumisüvegből táplálás esetén (Dee et al, 2007).

A babák megfelelő állcsontfejlődéséhez az aktív izommunka nagyban hozzájárul. Emiatt is érdemes külön figyelmet fordítani a szoptatás, táplálás során a megfelelő technika bevésődésére az első napokban. Az anyamellről történő táplálás számos funkciót betölt a csecsemő, az anya és a kettejük kapcsolata szempontjából. A repetitív mozgás és az anya közelsége a csecsemőt megnyugtatja, enyhíti fáradtságát, unottságát.

Most az arc, az izmok és az állcsontok fejlődését befolyásoló faktort emelném ki. Az legideálisabb táplálási mód az állcsontok fejlődése szempontjából a mellről történő megfelelő technikával zajló szopás.

Idővel változik a mozgás

A szilárd ételek fokozatos bevezetésével a nyelési minta átalakul, melynek eredményeként a nyelv és az alsó állcsont már nem mozdul előre. A nyelv a szájpadláshoz préselődik, hegye a felső metszők mögötti recés területhez, oldala a felső állcsont fogaihoz nyomódik, és a falatot gördíti a torok felé, majd nyelés következik. Ez a mozgásminta-átalakulás akkor valósul meg, amennyiben megfelelő hely áll rendelkezésre a szájüregben a nyelv számára a szájüreg felső részén, nem ütközik semmilyen akadályba, illetve nem áll fenn elhúzódó cumisüvegből történő ivás, hanem szilárd ételt fogyaszt a gyermek. Utóbbi a nyelőreflex kiváltásáért felelős ajakstimulálás miatt kardinális pont.

Mi történik, ha ezt akadályozza valami?

Akadály lehet egy állandóan a nyelv helyét elfoglaló eszköz, például cumi, hüvelykujj, egyszerre több ujj, komfortszopásra használt „nyunyóka”.

A nem megfelelő technika vagy fizikai akadály nem jól rögzült izommunkát eredményez, amelyet javítani a berögzülés után lényegesen nehezebb feladat a korai jó technika kialakításának támogatásával szemben. Továbbá a cumisüvegből történő gyakori ivás is elhúzódó csecsemőkori nyelési mintát eredményez, mivel a nyelvnek irányítania kell a kiengedett folyadék mennyiségét. A szintetikus cumi textúrája és nagy, kerek formája lenyomja a nyelvet a szájfenékre.

Egyik fent említett esetben sem tud a nyelv fogakra gyakorolt hatása az ideális mértékben kifejtésre kerülni. A felső állcsont fogai nem kellően széles ívben fejlődnek, a nyelv számára nem elegendő a hely a felső fogívvel körülölelve, leszorul, emiatt az alsó állcsont fogai szélesebb ívet írnak le, oldalsó keresztharapás alakul ki. Amennyiben a metszőfogaknál áll fenn az állandó nyomás a fogakra, felső állcsont elülső területére, elülső nyitottharapás alakulhat ki. A folyamat öngerjesztő: kevésbé képes az ajkat, fogakat összezárni, szájlégzés társul hozzá, amely során a nyelv leszorul az alsó fogak alkotta ív közé, és eltolódik az ideális helyről az arcizmok befelé és nyelv kifelé nyomó erejének egyensúlya. Nyeléskor ezek a rések nehezítik a táplálék korábban leírt irányát, és a nyelv, ajak reteszelni kényszerül. Emiatt ajakszorításos, nyelvlökéses nyelés alakulhat ki, gyakran megfigyelhető csámcsogás, szájlégzés, szűk légutak miatt előre ejtett nyak-és fejtartás. Utóbbinak talaján gyakran társul torokgyulladás, felső légúti megbetegedés.

Ismert és megalapozott tény korábbi vizsgálatok alapján, hogy a cumihasználat fogazati- és állcsonteltéréseket okoz. Egy rostocki beszédterápiás központban megfigyelték, hogy a helytelen állkapocsfejlődés befolyásolja a nyelvi fejlődést is a megváltozott izomfunkciók miatt.

Mindezt áttekintve igen feltűnő lehet, hogy máris nem csak fogszabályozásra szoruló esztétikai probléma áll fenn, hanem a terápia során szükség lehet logopédiai, fül-orr-gégészeti, de ortopédiai, elhúzódó diagnosztika esetén az önbecsülés csorbulása miatt még pszichológusi terület bevonására is.

Megelőzés az egyik kulcs

A legtöbb gyermek szopja az ujját vagy cumizik egy bizonyos ideig. Bár igény szerinti szoptatással ez is lényegesen segíthető, nem az az egyetlen megoldás, hogy az ujjszopásra vagy cumizásra egyáltalán ne kerüljön sor.  A megoldás kulcsa az időben történő korlátozáson, majd abbahagyáson van. Nem ugyanolyan mértékű elváltozás alakul ki egy esténként megnyugváshoz a cumiját kérő vagy egy a reggeltől estig, estétől reggelig ujjszopó gyermek esetén. Fontos figyelmet fordítani az időtartambeli korlátozásra, később a gyermekkel kommunikálás során a tudatosításra. Jelenlegi fogorvosi és logopédiai ajánlások szerint javasolt a tejfogak előtörésének végéig – átlagosan 2,5 éves korig – de legkésőbb 3 éves korig abbahagyni a cumizást, ujjszopást, pelenka csücskének rágcsálását. Ekkor még annyira plasztikus a csontozat, olyan mértékű növekedésre kerül még sor, hogy pusztán a beszéd, táplálkozás közbeni helyes izomműködés képes az esetleg kialakult elváltozást visszafordítani.

Korai felismerés a másik kulcs - Hogyan segíthető a már kialakult elváltozás?

A nem megfelelő izommunka tornával, illetve a megfelelő izomműködést akadályozó tényezők megszüntetésével lényegesen javítható, amennyiben időben kerül felismerésre az elváltozás. A szakember felügyeletével végzett gyakorlatok, torna, miofunkcionális tréner használata mind a hibás mozgás helyesre való cseréjével törekszik az izomegyensúlyt helyreállítani.

A nyelv helye a szájpadláson van, az izomegyensúly ekkor ideális.

Megalapozott tény, hogy a cumihasználat fogazati- és állcsonteltéréseket okozhat. Azonban fontos kiemelni, hogy milyen cumik álltak rendelkezésre az ezt megfigyelő vizsgálatok idején és mi a helyzet e téren manapság. Jelenleg is a cumik döntő többsége kerek, sima felszínű, esetleg behorpasztott labda formájú.

Megfigyelhetők a különböző formák és méretbeli különbségek (csomagoláson szereplő cumik balról jobbra: 0-2 hónap MAM cumi, 0-6 hónap Babydream cumi, Curaprox 1. cumi)

A Bázeli Egyetemen vizsgálatot végeztek a cumihasználat kapcsán. Mint minden kutatást, ezt is irodalomkutatás előzte meg, ahol azt találták, hogy a cumi fogszabályozó hatását egyetlen vizsgálatban figyelték meg korábban csupán. Zuralski és munkatársai csecsemők egyik csoportjának Dentistar komfort cumit adtak (Novatex, Pattensen, Németország), a kontroll csoport NUK cumit kapott (Mapa, Zeven, Németország). 16 hónappal születés után az új típusú, lapos Dentistar cumi esetén 5 %-nál figyeltek meg nyitottharapást, míg a NUK cumi esetén 38%-nál.  Szoptatott és nem cumizó gyermekek esetén 0% volt a nyitottharapás előfordulási aránya (Zuralski, 2013).

Lapos cumi elegendő helyet hagy a nyelvnek a szájpadláson elhelyezkedni, a félhold alakú terület ingerli a nyelvhegyet, amely a helyes nyelvpozíció megszokásához szolgál segítségül

A Bázeli Egyetem klinikáján végzett kutatásban a cumi fogszabályozó hatását vizsgáltak. A vizsgálathoz a Curaprox lapos cumikat használtak, amelyekről korábban kutatási eredményt nem publikáltak. A cumi gyakorlatilag, mint egy gyógytorna-segédeszköz, miofunkcionális trénerként került használatra, külön torna, logopédiai feladatok nélkül. A lapos cumi kevesebb hatást fejt ki a felső állcsont elülső területére, ellenben az oldalsó területre egyenletesen gyakorolt jelentősebb mértékű hatással. Működésének kulcseleme a nyelv által aktivált oldalsó terület. (Levrini et al 2007). 

A lapos cumit a felső állcsontra préseli a nyelv, a félkör alakú középső terület a nyelv későbbi ideális helyének megfelelő területen ingerli a nyelv hegyét, az ajak és a nyelv együtt erősödik a cumi szájban tartásával, a cumi nem tartja hátulsó kényszerpozícióban az alsó állcsontot. A félkör alakú terület a nyelv középső részét lefelé nyomja, amely a nyelv hegyét felfelé, a későbbi metszők mögötti területnek megfelelő tartásnak megfelelően erősíti. A cumi hozzáér a felső állcsont fogaihoz az első tej őrlőkig, formája nem csupán lapított kör vagy ovális szerű, hanem lekerekített háromszöghöz hasonlít. (Filippi et. al., 2015).

A bázeli fogászati oktatóklinikán a kutatás berkein belül számos páciens megvizsgáltak. Végül három páciens esete került összefoglalásra és megjelentetésre a Swiss Dental Journal-ban. A Curaprox cumi használatáról szóló kezdeti eredmények biztatóak, a nagy populáción vizsgált és validált, bizonyítékokon alapú orvoslás szempontjából azonban még további vizsgálatok szükségesek. (Filippi et. al., 2015).

Adhatunk a gyermeknek cumit vagy sem?

Érthető a bizonytalanság. A fenti kérdésre univerzális, minden családra és élethelyzetre ráilleszthető válasz nem létezik. Az édesanyák alváshiányos állapotban, vagy a kétségbeesésükben a mindenkor is az ujját szopó gyermeket látva gondolhatják, hogy a cumi lehet az utolsó remény. Elvégre arról hátha könnyebb lesz leszoktatni, mégiscsak kisebb, és azt elviheti a cica vagy elültethető és nő majd belőle „cumifa” – hüvelykujjal ez kevésbé kivitelezhető.

Mit érdemes fontolóra venni?

Első körben, ha lehet, ne adjunk cumit gyermekünknek. Azonban, ha adunk, legyünk tisztában a következményekkel és az odavezető mechanizmusokkal. Választásnál válasszunk minél kisebb, határozottan nem kerek (!), hanem lapos cumit.

Rendszeresen tartsuk tisztán a cumit. A cumi lenyalása a szülő által nem számít tisztításnak.

Ezen túl és nem pedig a fenti javaslatok helyett érdemes redukálni az időt, amit a cumi a gyermek szájában tölt. Ez egyébként az ujjszopásra is igaz.

Érdemes korán tudatosítani a gyermekben az eszköz nyugtató hatását és alternatívát keresni, amire áttérhet. Például egy nagy ölelés, ha a kézzel babrálás segít, akkor karkötőn gyöngy morzsolás stb. Itt is, mint a szülőségben szinte mindenhol, határ a szülő kreativitása, bátran lehet kísérletezni, mi válik be a saját gyermeknél.

A cumizás, ujjszopás a tejfogak előtörésének végéig, de legkésőbb 3 éves korig, kerüljön lehetőleg elhagyásra.

Ha ennél tovább áll fenn, mielőbb kerüljön be a rendszerbe a gyermekfogorvos látogatása, ahol segítséget kap szülő és gyermek egyaránt a leszoktatáshoz és a leszokáshoz, a korai kezeléshez, a kialakult elváltozás mielőbbi megállításához, a lehetőségekhez mérten azok visszafordításához, szükség esetén további szakemberek bevonásához.

Szerző: Dr. Török Fanni gyermekfogszakorvos